A bor múzsái

szekszárdi dombokon írják félistenek
a vörösek, fehérek és rosék, könnyű és testes
flörtjeit, a szőlőkből szökkenő sáraranyt

a gyümölcsök minden fürtje a Napnak fia,
vére titkokká erjed, mesterek forrása

ősidők óta versel e tájon a nedűk lantja,
raboltak innen vesszőt, népet,
rombolták borok végvárait,
a paradicsomi földásványok világát

… mert a balgák nem tudták, itt
Isten kertjében járnak, a fényvilágban

e borok színeit, ízeit, fényeit Evlia Cselebi
is már sok százada hirdeti,
itt a bor isteni, számozhatatlan világcsoda,
a puttonyokat csavargó Dionysos is áldja

igaz szavak múzsái lakják ez elixír kortyait,
ébresztette is Augusz Antal úr Liszt Ferencet,
de felvirágoztak a szavak Babits gyökereiről is

zamatok íródtak Vörösmarty, Jókai, Kossuth,
Móra, és Ady soraiba,  ihletté vált a bor humora

a bor most is farag csillagokat a Parnasszusra,
dalokat az ajkakra, az igazra kézfogást,
bajokra gyógyulást, mesterré a titok tudást

titka a test és vér, Ige az emberek között

(2011.)