A fosztás

érintővé lettem leszek
a Földé
földdé
a pontban
vertikálisan két méteren
horizontálisan végtelen
önmagamba görbülök
teremből terem ugyanaz a pont
lásd
az itt és ott
 
szalagjaim káoszából tépem betűim
szájjal írok
sírok
hangtalanok
kopják törnek
át möbiusz-csavarból
céltalan úttá
a párhuzamosokból
a bukottaké
átdöfni ide
utolsó sissenésekért

a hurkok pányvák pontvégeiről
felkiáltó jellé fojtják
a minden obeliszkjét
cédrusok emlékére bízva
a mik voltunkat

a Nap fogyatkozik
a Földből ég rá cserép
árnyékvilág

a szabad levegőért szavazunk
még egyetlen kortyért
… de mi előtt

fotonok üvegére korom vakul
Hold a napokra
egyre kisebb számokat
vetít
és a végén az itt felejtett
pillanat
a mind

kétezer éve száradó tölgy makkolja
a disznókat
a vésett pillanat tűzése férce
már megint hallható

(2010.)