A komplementer rántotta

lázadj, alkoss, végre valami jót,
szedd össze a lámpáidat, reflektoraidat,
és minden más különböző rezgéseket,
hasadt agyú anomáliákat adó
világolókat, most, most,
mert sütéskor és tálaláskor, majd
lakomakor komplementer rántottázhatsz,
ahogy még senki

adj magadra, adj frakkot, lornyont,
és más, más bolondságokat,
álszemérmet, álarcot, álruhát,
vigyázz, az álságot ne feledd, ...
ha élsz vele egyáltalán

... és akkor az illatok útján libegj, lebegj
az asztalodhoz, mondjuk a Ravel Boleróra,
vagy egy habzó, robosztus és könnyed
Jimi Hendrix fantáziára, ... huh, ez ám a ...,
a sziporka

az ibolya, a feneketlen tenger, a mély Ég,
a bíbor szegélycsipkék, az indigó pillangók, ...
a titkot e komplementer színekbe öltöztető
zöldek futamai, fuvallatai, ...
íme, az illatfelhős rántotta pompa

persze meggybefőttel, vagy savanyúsággal,
sült szalonna és kolbász szeletkék falataihoz,
azok meg mind a valós színeikkel, ...
és hozzá becsukott szemmel a Paradicsom,
talán enyhén sózva a falatonkénti meditáláshoz

szindbádi előadás, diszkrét áhítat
a tojásnak, ami persze, hogy előbb volt,
hiszen a tyúkból már nem lehet rántotta

... és mindezt a világló megvilágosítókkal,
a fényhullámok orgiájával, pulzálásukkal
játszhatod, orrod, szemed, szellemed szerint,
megkomponálva az első fenomenálist,
ahogy ajzott ízlelőid, gyomrod, tudatod, és
tudatalattid építi elégedettséged színjátékká

... és egy pohár honi száraz vörösbor függöny
minderre a hallatlanra