Anyám gondolatává

hordalékmezővé ürülnek
fel nem oldott gyötrődéseim,
gazkertemmé 
szóbeszédeim, mendék és
mondásodások nyögéseimből,
szájról-szájra jövővé

Anyám, köldökzsinórunk hívogat,
érzem, figyeled, töltöd,
játékunk örök, titkunk lehet,
… igaz, nem hiszem, miért is kellene,
hiszen fény elemeid rajzanak esténként,
sötétet kotornak szemétre, tűzre,
… óvsz még álmaimban is

gyerek színekkel pontozom szitává
időt zsugorító fájásaid,
mert fájlak én is,
és minden hozzám jót
villámokban küldök, gyorsakat

ne várj, anyai szerelmed a tökély,
isteni az, tudod Te azt,
… érdemlem-e
 
veled nőttem, ahogy akartad,
teremtő Apám pillanataiért,
ágazásaimért,
visszatükröződő együtt látásainkká

kérdő gyökerek szájról-szájra jövőnkből

(2011.)