Átmenet

porosodsz velem,
rám, keresek egy helyet, világot,
sírod utálod, köddé porolod
gyerekkorom, és én csak
viszlek, húzlak magammal,
világról világra,
hangod susog levelek visszájáról,
szellő bucskáz fotonjaidon

voltál, medencémben
érzem eparti állástalanságom,
önfoglalkoztatom magam,
nélküleddé veszett porod őrzöm,
tudom, nemsokára
fáradt nyársugarak csapnak
hantod fölé, mert tünemény
vágtába kezdesz, gyökereink
között matatsz, maradsz, világ

én meg reggelente,
Kuksi kutyánk nélkül már,
a csontok között még mindig
embert rakok magamból,
kreatív önhipnózis,
és kézenfoglak, anyám, porod
múltját, sétálni, sétálni, lebegjen,
mozogjon, csontritkulásod
fájdalmát semmivé emlékezze,
… újra és újra, … fotonná élj

utána meg esőtócsákba
tapicskálok, alig tíz
évesen sem tehettem,
… és megyek hozzád, virággal
csaplak be, hidd, incselkedéseid
nem láttam át, nem, igen,
nem is akartam látni

most alig beszélhetek, … hogyan,
hagyatékod ez lett, válaszolatlan,
de erre csak nekem tellett, …
engedj már mennem, és emlékem,
… kelengyém az útra sem az enyém

… és rugdalózom, a gyerek gyerek,
hallgatom tücskeim, bogaraim,
lányosan ugróiskolázok lovak
túléretten illatozó citrusai között

murvás, márványos porcukor a tájon
nem várok tovább, … dúdolom, …lom,
a még folt hátán folt fényeim,
mielőtt újra testesedek

a vélt reggel ködjei segítenek világló
agyzagy labirintusokba,
tévelygéseim az asszociációk hátságain,
fenn-síkok, és alattam kráterek

szeplőznek a pukkatagok, a teremtésükről,
…a blöff , … Kula káni Dala

választottam, megyek, … várj