Botorkálás a vízben

fókuszál a sötétkamra

szemöldök fel, rángat,
a tavaszt, a lúdbőrző telet,
nyarat, vagy 42 fokos lázat,
és hozzávaló priznicet

világra őrölni az örömet

a pentaton világ intonál,
közben dörög, csattan,
villám hasít árvizet az égbe,
vakít egy angyal, suhog és áll

… és mintha mi sem történne,
a hasadékban ördög veri a fiát
(kalapból a nyulat,
ha kell, hozzá sárgarépát)

konstellációk dúdolják nevüket

tündérliliom kacsint fényt,
szembogarából nyílik,
rokon lótuszvirágtól vár jelet,
vízen túli ösvényeket

(autó pufog, oxigént nyel,
torkunkon kilométerei,
mérget kever az almába,
ólmot, higanyt, … rákokat, …
pfuj, ördög fattya mostoha)

friss, melege végtelen,
… juj, … fut, fut a tej,
bújik a föle alá,
malmába titkot cseppent,
kovászt és életet

majd ige fordítja talpra
a kamrában fejre állt képeket

(2008.)