Csend, élet

érzek, mélyen, és egyre
csak merülök, le és fel,
rezgés mintáz,
még lobogok,
hiszem,
bár már csak villanásnyi,
odapattant zsarátnok éleszt
mécsessé,
mély éjfeketébe fénnyel,
úgy vagyok,
mintha lennék
virrasztó jelző a horizonton,
hogy hol kezdődik a hajnal,
én a cövek vagyok,
a Napé

meg nem halhatok,
még, ... soha,
gyertya koppantó sem fojt,
... hallhattok

hallhattok, a láng lüktet,
hetednapokon el-elpihen,
de csend,
sohase legyen

a Nappal együtt keljetek