Dalidal

girbe-gurba utcákká bolyongok
mint idő, sorsaimmá fonott
reggeli ködjeim leple gyepesedik,
macskakövek mosakodnak,
jelekké, írásokká, pacákká, 
vízfestés indákkal penészvirágos
kapualjhoz hasonlatoskodnak,
és …
incselkedő szerelmesekké
változnak angyali suhintásra,
ismerősek, hiszen ez …,
és búgnak, búgnak, sugdolóznak,
egybe égetik pillanataikat,
révületté álmaikat, tulipánná,
magokat rejteni, gyönyörű titkokká

mi legyek, macskakő, vagy
kecskeköröm a felkapaszkodáshoz

gondolataim fogócskáznak,
és nincs apádütés, csak apámra ütés
anyám örökeként, keretezve,
susogó múltjaimból, ismét és ismét
lejátszva kártya és tenyér jóslatokat

a jövő, a jövőbe, a jövőből

… és becsillant a Napkorona, az
ablakpárkányomra izzó üzenettel,
az onnan élet telkemre terül,
remélem, gyümölcseimmé, és
beltengerembe húzza az égkéket,
habozásaim alá abrosznak,
belőlük harangokhoz válogatni,
naponta csak egy-egy morzsányit

a pacsirtáknak hajnal köszöntéshez

(2013.)