Éhes vagyok

Még nem jártam a Burgban.
Habsburgsárga, gondolom.
A Lipót is. Rég nem láttam.
Hűvös volt, de sokholdas. Ősfás,
ahogy a dublőr tulaj mondja.
Ingathatatlan.
Az ingókat szétzavarták.
Világgá. Nem mese.
Hess.  Kétértelmű. Gondold meg.
Ennyi híresség között persze,
hogy mindenki Napóleon
vagy Einstein, de
Svejk is lehetett.

Napról álmodott a sok bolond.
Ha lebukott, ha felkelt.
Nem az ő csillaguk volt.
A holdak sem.
Pedig mindegyiknek jutott.
Volna.
De nem lett kimért.
Zabrált. Íze van ennek.

Itt a fűz alatt magam vagyok. Csak.
Ennek a haját sosem vágták le.
Bokáig ér, néha susog.
Biztos udvarol. Tanulgatom a nyelvét.
Válaszolgatok. Amikor kérdez,
hogy sus, én megsimogatom és
a hajába suttogom:  mus.
Így már tudom, egyre gondolunk.
A kapcsolatunk.
Köszöntés. Pacsi.

Itt jutott eszembe az előbb is,
hogy még nem jártam a Burgban.
Útlevelem sincs.
Birtoklevelem sincs.
Már spórolok, hogy a Margitszigetre
egy belépőt meg tudjak venni.
Mert régen is volt.
Én is. Ott-itt.

Éhes is vagyok.
De most máshol osztják a kaját.
A nővéreim is szétszaladtak.
Még nem jöttek vissza.

Biztosan a Burgba mentek.
Ott ki a király?
Ott hányszor van április 1.?

(2008.)