Félig-meddig

égvilág perzselt szélén a bűz
fogad hát fogadd
parancsolat

hajnali ködként száll szemünkbe
érzéketlen a hortyogás

porhüvelyem keresem

fehérje vár rám
bomoljunk majd együtt romba
tápliszt helyett örökhagyóként

vagy a vetkőzésemre
érzéki nosztalgia zihál elő
lássátok vérem lökött ide

soraitok közé egy porlódott miért
hacsak a minek nem ébresztene
arrébb is állnék

drakulás nyálcsorgás fentről
szipolyt vagy pisztolyt
még átgondolom
kéjesen szívjuk a pipát
vakként szítjuk a parazsat alánk

a hatszászhatvanhat lépcső után
csak a visszhangom nyögi előre
óh te jóakaróm
hol a karóm
legyen hát púpom a kérdőjel

nincs mentelem
a pont
emel semmivé

(2009.)