Fent

Napkeresztben a testem.
Ott kering a szélben,
anyag helyett.
Ott nincs bioszféra.

Így át nem érek
a kitörésig,
küldj értem.
Léleksikoly lyuk a boltozaton,
glóriát keres a sólyom.

Nem , mégsem keres,
csak kápráztatott az illanás.

Összeszorított fogam csak
antianyagot szűr,
hogy ki ne oltson.
Fekete lyukat tart,
az átszippant és frissít.
A lyuk tölti a majdani tudatalattit.

Én fehér lyuk obeliszkem.

A térközi bucskázás porcsomói
súrlódás nélkül olvadnak.
Érzem.
Magmás arany és mag vas.

Pocsolya a porban,
és por a pocsolyán.
Látomás,
egy közbenső állapot.
Nincs világítás. Üstök,
fazekak, lombikok, lángok.
Szikrák és fényfolyam.
Itt is, ott is, …
és a zene, a zene …,
és istenségek, és az alkimisták.

Zeng a feladat.

Egy kvazár üzenget,
még Bábel előtti a zaja: 
… kitágul …
vagy éppen összerobban, …

Nem értem.
Baal, segíts fordítani!
Mit csinál a világegyetem?

Napkeresztben a testem.
Ott kering a szélben,
anyag helyett.

Szellem a Szellemben.

(2008.)