Foszlányaid

borvirág az, piroslik,
évekig küzdött létéért,
(metszi-csípi a szél,
orrvédő nincs, csak jegeld)
szimatokból bölcselkedett,
szerelmet hord körbe,
kölyökségeket,
égbemeszelt fogócskát,
ipiapacsot, …

déja vue, …
de ne feledd,
keverd újabb gyerekségedhez

füled botját se mozdítsd,
ha csak visszhangja
toporzékol a csendnek,
jön az, a tegnap is dobban,
az ősz szétdobált bokrok
alá dugdosta leveleidet,
mikuláshoz,
jézuskához,
remegett szerelmeidhez

ha arra tántorogsz,
ne rugdald vissza a napokat,
ha nyarad már el is illant

majd ne felejts vesszőt
metszeni,
ritkuló gondolataid közé,
suhogtatni,
rezgő fejed körül
korbács helyett pattogtatni,
- azt képzelni -
hogy valljon a pillanat,
újabb élt-vélt dolgokat,
… és azt se feledd,
utánam pontot tegyél,
ha mindezt elolvastad

(2008.)