Foszló(s) kalács

a sorok között rostosodok,
itt csontjaid
már halom takarja,
venyigék vonnak keritést körénk,
gondolataink történetekké
találkoznak, majdani fészkünkké,
az emlegetőkben

vigyázlak,
érezd a simogatást,
vigyázlak,
hátha mindent itt hagytál,
hogy visszajöhess

ha egy pillanatra is, de azután hess,
nehogy itt ragadj örökre,
a bolyongó emlékek porát fújni,
parázzsá, és izzani lángokká

… de hagyd, tudod, hogy nem lehet,
eddig volt, varázs,
veled, varázs veled

fenyőtoboz, vagy kutyatej a koszorúnk,
vagy szépséges piros,
mezőink pipacsaiból,
lesz, ha lesz, dúdolgatásaink kergetőzése

majd az utolsó ítélet teszi,
bogáncs, háncs, vagy tövis legyen-e,
búzavirág és kalászok fonata, avagy
csak sóvirágok csonka szivárványa
múltunk összes csókja,
és tetteink

… igaz tulipán és rózsa illata lebeg,
ibolyák kékje után,
… érzem

(2012.)