Fülelgetés

pecceget az idő, ahogy az ereszekből,
fohászaimból vissza- és visszacsepeg,
kalibrált érzelmeimmel tapogatom
mint issza a föld, …
és építgeti a tavaszt,
a foszlányokból kórusműveket,
zizegésből a zsongókat, … csoszogni
az út végéig, naplementébe hunyóra

ahogy előmossa a fagyba kövült leveleket
a csúrgó olvadék, lesúrolja, átfesti a
halált is színtelenre, sejtfalakat bontva,
meg sem áll, …
nincs is az a pillanat,
a körforgás küllőin az csak aggatásom,
széltáncú jelbeszédeim ovom szalagjairól,
kövüléseim  istenemhez,
… eszem alkotta egy-egy pisszenet

a bodrosított égre futtatott álmok között
hallgatom tátika torka szakadtából a neszeket,
a percek órákká, azok napokká fortyognak,
és én keltétől osztogatom
nyugtáig a fényt,
éjjel választom ki a saját végtelent,
közben agyamba dobol a feneketlen kút malma

a dombokra úszó ősz a virág-figyelmező köd,
a nyugvó langyok hevüléseim szétkent lángjai

átnéző pupillámban elrévült katicámmal
a hulló levelek ránctalanító suhintását várom

nyájak, csordák behajtása, az elszámolás
csitítják napomon kerekem sugarait,
egy szál szárazfa sóhajtozik utánam, …
kezdhetnénk majd valamit ott az új világgal

(2011.)