Háttér, hátidő

szellőkre aggatott látomásaim
zizegnek, visszhangjukat keresem

arcomra vésve mintázzák az időt
éveim, cserzéséről doromb
és didgeridoo zengi oda-vissza
a mindenség igéit,
az egy szál húr pendülésére várva

sok trilliónyi nap dobol agyamban,
és bolygóik duruzsolják e cövekekről
a mesék meséit, a kvantumok virágait

vázamra ereszkedő bőrszütyőmben
meszes frekvenciáim himnuszolnak,
életem bogáncsairól,
a ritmust a teremtő
magjaim spirális spinjei adják,
… keresd, keresd, keresd, … súgják

egom lebben, karmája lombhullató,
… de az nem lehet, nem,
csak tavasz és csak tavasz,
… az egyetem

(2013.)