Igazad

Átzörögtél a szekéren. Ide.
Izület, kő benned már nincsen.
Nem bakján, a derékban,
az odavetett szalmán.

Esik, hideg van, és szél.
A Nap bújkál.
Mint akkor.

Csend ül.  A bakon.
Mély dúrban, a cifra szűrében.
A te utad. Irgalom.
Nem kísérhet gyászhuszár.

Megváltás. Szabadsághoz.

Süketté vakult az indulat.
Pedig ébred a zaj.
Némaságod tetem. Totem.
E félelmüket beléd rugdosták.
Bennük a minden reccsent.
Benned a csont. A cél forrt.

A négy lovas jön. Hívtad.

Te halált vallottál.
Ítélt a gyűlölet.
A temető és angyalod előtted.

Megjöttél. Isten hívott, hozott.

Csak a csend fészkelődik a bakon.
Látja rajtad, még nem emlék. 
A többiek is itt vannak.
Az utolsó gondolat. 

A csend leszáll. Téged átsegít.
Felállt emléked. Hajnalod.

(2008.)