In memoriam

miért ne vésnéd fel,
papírra, kőre, bőrödre
világra jöttödet,
meg nem értésedet,
mert akartak,
de nem hallani és látni,
szeretni, szeretni,
… csak ócsárolni

szeretet, szerelem
rád nem tört,
pedig időtlen vártad,
azt hitted, ő vagy ő,
majd ő a kiválasztott,
… meglátott és otthagyott,
de miért, … miért, …
és a gonosz susogás:
… aki él, mind árulód

marásukat mégis várod,
mindenért megszólnak,
… de hozzád szólnak,
hozzád, … vagyis azt hiszed

körülötted minden,
de minden elhagyott,
csak árnyaid mozognak,
ódon telep, ócskavas,
leveles rozsdád
végül fogd csokorba,
s fogan kereszted,
a befogadatlannak

az időszitán szirmaid
névtelenné mállanak

(2010.)