Játszó terem

hol is a létezésem, körös körül
mindkettő a végtelen,
kívül vagy belül testemen,
de az egyben egymás negátjai,
gondolat keritések,
átvillanások, lehet, villogások

régóta érzem hiányaim,
némelyik fáj, elveszett,
de nem , mégsem, csak messze
vitte rólam a mosdóvizem,
vagy levette rólam az ott,
az itt, a valahol, bélyegnek,
billognak égetve, rézkarcnak,
mindegy, lenyomat, lógó logo

szétszóratva világgá mintám,
majd más csillaghalmazok
egy porszemére is áttermek,
remélem, és terjedek,
szakadatlan fonalakon,
mint az élet, rezgő,
nagyfrekvencia, kis amplitúdó,
avagy felzaklatva plazmaözön,
lehet, azzá is lehetek

háttérzene álló hullámai, csak
a ráismerés a felhangok játéka

bodrozódok, bodrozódok, 
rügyözön nélkül már, virág
magjaim keresem néha, néha,
nehogy botor célok
után kajtatva délibábokat fessek

hullámok ringatnak, mintha fák
lombhalmazait szellő ingatná,
fodrozó koronák,
kedvemért, tisztulásomért,
… vagy csak az útra terelgetnek,
nyomokat sepregetve elém

tudom, gyökered leszek, … várj