Kényszerelem, össze-vissza

A pályázat kiíró lennék, csókolom. A Tató.
A Mánia, a képzet. Na? Rajt!

Nagyvonalú díjkiosztó lesz.
Kiosztom majd kegyedéket, kényszert
Érzek rá, pedig csak szerzői példányt
Kértek, de …
Na, ebből elég!  Ez elégtelen! Kényszer-6(ás).

Miért is kellene adnom? .. és mit is?
Őrüljenek, ha megjelenhetnek, …
Na, egyáltalán. Ennek is.
Az infoból hírré lesznek. Az semmi?

… és a kiadás(ok) az én áldozatos munkám gyümölcse(i).
Csakis az enyémek lehetnek,
Én viszem el a balhét, ha szar a vers, csámpás a lába,
Ha két ragrím nem visszhangozza, hogy „mánia”.

He?  Ki kényszere e mánia?

Még hogy szerzői díj. Máskor ne szerezzétek.
Ihelés és alkotás! A Parnasszus megmászása.
Meg a múzsáké. Ha.

Kérek enni, … csak egy falatot, …tot, … ott.

… mert
a nevem valójában Írok Mánia, alias:  k-képzet.

(2011.)