Kényszeres égre bámulás

kény, szeres(s), szeres(s), … te ki vagy

imádom, amikor a fecskék fogócskáznak,
én meg levegőt kapkodok,
marékszámra, mindenféle színűt

… szédülök

huh, milyen magasan röppennek,
stukák, csak csivitelnek,
minden nyárvégen el, el, el,
szarfészkeiket a fagyra bízzák

… levegőt, csak egy falatot, ott csócsálom
röptömben, zihál, torkom vagy tüdőm

pedig ha állnék …

fecskefarkak karcolják álmainkat,
csak nekünk, pasztell színtelen titkunkká

ágaskodok a kukák körül, éjjelente,
a többiek elől, én mögöttük,
pedig nincs ott egy köpésnyi kenyérhaj,
de azt nézzük, azt a pontot,
amit nem léphetünk át, nem, nem ám

… és közben tavaszt álmodunk,
a gyereket, az asszonyt,
mintha már …, igen, mintha már,
ez most is csak éles kép,
vonszoljuk, nem a miénk, … már,
ott már elkergetnek, dafke nem ismernek

kény és szer, kény és szer, … át, át, át

kényeskednék, de hogyan kell,
csak ha kenyeret találok, vagy bort
iszok, akkor lesz kicsit melegem,
a kény inkább szar, életszagú, bűz

pedig levegő és valami folyadék kell,
valaki kényszeresnek mondott,
/sérteni akart, /
pedig csak éhes,
vagy már az se, ...
és állandóan szomjas vagyok, … felejteni

kiinni magam a világok világába,
virágok illatává villanni

kény és szer, isteni lenne, kények kénye
… lesz

... a Kálváriám után

(2011.)