Képek között

… és Babba tele, ránk ragyogta
vissza a felimádkozott himnuszt, éjszakát,
kerestük az egyet, a csillagunk,
az Egyet, aki már tudta, ez nem enyészet,
lángba borult bennünk a horizont, a zenit,
talán testesülni sem érdemes

… és dadog a tavasz, kileste a szerelmet,
Ős-vényünk, életünk, görccsel és görcstelen,
mi egymásba vezettük, tévedhetetlen,
reményünk a körkereszten

… és világló-sötét olvad majd, láss,
vigyázz, mert fekete lyuk partjára léptem,
hiszen az a Styx forrása, be kell tömjem,
rendelt új világunkban helye ne legyen

szólj és szólj hozzám, hogy visszataláljak,
ha nem hallod hangom, nem érzed fényem,
akkor is, ha a purgatórium megperzselt,
ha a kínlódás sejtjeimet aszalja,
és zsugorodó múmiám dűnének látszik

itt az aszfalt fölött vagy benne ilyesmikről
rezonálnak véletlen számú fájdalmaink,
de ott fenn úszva a kerengőben
kettős spirálba csavarodunk, tulipánná,
benned

(2009.)