Képsor

Kamrákba rejtett savanyúság,
kolbászból a kerítés, …
a matracot pénzes harisnyák tömik, …
Füledbe gyömöszölik e képeket.
Álarc fesztivál.
Április gongjára virrad a bolondkirály.

… és meglebben majd a pálmaág is.

Írni tanulsz, hogy megírd a tavaszt.
Az évenkénti négy tavaszod.
Fakérgeken nő minden tetko.

Szügyön vert a szél, lengetne
elhagyott zászlót, s porát a padláson.
Már nem talál.
Ruhaszárító köteleket visszhangol,
azokat suttogóra veszi,
ő meg csak süvölt.
Ne húzzátok a fülem, nem születtem,
én még nem.

Tüske vagyok. Örök.
Csak állok, a tiszta szobádban.
Nézlek. Olvaslak.
Improvizál a vihar. Körülötted
a fákon szájherflizik.
Szagrágott ócska bérházakba
rekedtek életek és a sok torok.

A tavaszt sem érezhetik.
Nem imádkoznak. Koldulnak.
Az égnek nyitott tenyérrel. Fényért.
Nem tudnak rólad.
Már minden álmuk megavasodott,
szépeik is ezt szagolták.

Száz éves kép, a fehér most is fekete.
Nem árnyalt.

Vannak udvarok, tele gazzal. Ajtókat
csapkod a felmagzott sanyar.
Pedig nem ez a kimorzsolt orfeum,
és nem orkán, és nem kán-kán kell,
de tukma sem a hasonlatossá istenültnek.

Salakhányó. Nem nő sehova.

Bolond a király,  ha meztelen.
Zúgjatok csak harangok. Halljon a süket.
Tavasz legyen már a képeken.

 

(2009.)