Készülődés közben

luca székét kaparom össze, a porból
lett és azzá lesz,
láttál, kiválasztottál, de nemrég átmentél

ha nem látlak meg, ha nem látlak már

- pedig úgy faragtam,
ahogy Isten hangja hallatta belülről,
ahogy a szív rajza az Egyet írja, egyszer,
ahogy az Ő teremtő akarata
szívvé fut a nem idő nem térben,
hogy felragyogjon minden év vége előtt,
fényt szülve ebbe a durva világba -

akkor is tudd, várlak,
várlak, ... de már nincs időm,
... és újabb sokfajta fám újabb luca székhez

már csak talán tán a válasz, anyám,
rólam álmodtál, ugye,  ... remélem,
nem csalatkoztál születésem után
majd hetven évvel sem, könnyben, először
visszatekintve és számolva az érdemeidet

én rólad álmodok most is, és apámról,
apámról, ki lehívott és elindított,
vissza fel, fogantatásomkor,
kapukat döngetve, sorban, egymás után,
engedj be, engedj be,
... és mindet, míg fel nem érek,
majd, majd valamelyik holnap,
hogy holnapután veletek legyek, lehessek

itt lenn már étek és szellem moslékot kevernek,
egész álló nap, nekünk,
a már nem embernek, kikké tettek-tesznek,
és patás géneket, szégyentelen a Nap alatt,
.. és most már ádvent mikulást, ... rettenet

hál' Istennek, mégsem Fiú, csak kísértett,
bűvészkedő ripacs, hogy a fény a Fény,
osztogatta fennhangon a kormozott üveget,
... nézzétek csak, itt van a Napfogyatkozás,
... pedig sorvasztás az,
a tömeghipnózis sem kell már a sötétnek:
... áhááá, ... wao

... és ment haza mind, elhitt megtisztulva,
megint kapott feloldozást, ... pénzen

(2013.)