Kopjafám leveleiről

 
végszóra kezd véremmé válni,
(a hemoglobint titrálom, elég lesz-e,
vagy még keverjek hozzá,
otello levéből, … raccsolásig,)
és hasad szép hajnal, hasad
cseppenként, csillagokból, beépülni,
nullás rh pozitív ritkámmá,
(lehet, tényleg szíriuszi mesévé)
miből az életem fűzik láncaim

selypítve utazom, álca, visszafelé,
összeszedni morzsáimat,
más úgysem teszi, vagy talán,
foszlányok integetnek,
és azóta is kerengő szagnyomok,
én szórtam el őket, tudva, tudatlan,
aszalódó cserzésre hagytam a fejem,
mimikát faragni, gyűrhető bőrömbe

tulipánok, csak képeik jönnek elő,
illatuk …, a pillantásnyi dupla orgona
tavaszt suttog, örök tavaszt,
körbefog mindig, hogy lássalak,
a szirmos nektárból téged is,
már porcseppem-vérem,
felcsillanó katkaticás motívumaid:
… minden világ minden virágból

bimbós virágvilágok pünkösdölnek,
vérvörös mélységgé, áhítattá,
rólad, rólad, rólad,
lélekszentelő napjaimon, Istentől,
hisz kopjafám leveleire róttak

(2013.)