Korgás

egy hokedlin prakkoltam gyermekkorom,
sámliról rá, és lestem a fazékba, ejha szagokat,
el nem árulták, miből szakadnak, ők és az ízek

pipiskedtem, borult az ég, benne a leves,
a lötty hidrofil, a feszültség felületi, szétterült,
végre a sikló konyha is előkerült, nekünk

nem volt mégsem röhej, savanyú lett a hang,
nincs ebéd, nincs, a buksza rég sorvatag

a hokedlit lassan felemeltem, tettem,
dolgomat, fogtam a kést és mentem, bokroknak,
szép szál mogyoróvesszőért, levágtam, hántottam,
fájdalmam mind az egészet rárovásoltam,
már előre a rovátkákat, mind a tízet, az dukált