Közben, közben

nyelvemre zsibbadt a zacc jóslata,
a tisztaság zarándokol, megy magáért,
a csontok meg össze-vissza

… és semmit nem tudtak, de semmit,
pedig a holnap most van, … van

… és üres a város, aszfalt nyaldossa,
tyúkhúr szeg mindent, házakat, embert,
gyökértelen bukdácsok, gubók,
se élet, se fa, … mit is akarna, mit

lágerekbe szorult a maradék, a kérdés

sárgaborsó, káposzta, gumósok,
válogattalan töltelékek, hömpölygés
bábeli válaszért, gáncs vetés, időtlen,
… tárimi szóért kéne menni,
és nem enni, enni, etetni

láza szerint kinek mit, álmot hozni

korgás, böfögés özöne irányít, kontráz,
korsók és talpasok locsolnak,
kacc-koccintanak sörrel pezsgőre,
habókra habok, parfék, ostyák,
lutri,
… és ördögszekereket futtat

… a kártyákért, … vetni megvetettet

de végre hátha a talán jön ki, és rohan,
rohan a ganéból kisúrolt parkettákért,
járónak, isteni útra, és kelni,
keletre pirkadni, akkor is,
ha az sort oszt

csikós, csordás, juhász, kondás,
a csillagok közé nőtt tisztesség sora,
talán a szalmát hullajtó út csillog-kopog 

ha kondás osztja megint az új lapokat,
és azokat megint érdemtelen,
a mell keresztek alól a tisztaság
ismét már az első keresztútnál akad

… kártya kérdése a cinkelés, most is

majd kávét főz közben a fohász, öltést,
jóslata már zaccá  égette nyelvemet,
csontjaim össze-vissza beszélnek

(2011.)