Kukurikú

karácsonnyal kezdődtek, álarcok,
vigyázz,
illatuk kering ránk, össze, hírünkké

… és kiabálunk:   hol vagyunk

tovább ne űzessünk,
mag a paradicsomból, tudás a magból,
visszataláljunk, a magasabbra

rezzen fény, róla a pelyhes idő,
… a tér csak tükör, a szarvainké

csak kaparászok a mocskos vízre széleket,
hogy a parttalan végre vesszen,
… futni akarok, fel, és fel,
hazaérni, tisztán, ahogy születtem 

*

két, három és vég nélküli  dimenziókból,
a gyök erek, ide kötnek,
most, ebbe a zárványukba,
a túl okról gabalyodtak, mint kúszó-szövők,
pillanat pillantók, itt már időkké hajnalodva

… és lettem,
harmadik szememre kapott monoklivá,
hogy vigyázva meglássalak, kapu,
ördöglakattá váló vanília, fahéj, és narancs
illatmágia, madragóra labirintusa,
… és még csak ne is kopogjak e féreglyukba

de ide hozott a sors Ariadne fonala

itt a túl ezoldalán ködbeveszejt a cigányút,
vár, kátyús talpakon, lidércfény jelzőkkel,
… nem válogatós,
csak korlátok védhetnek, senkivé,

néha pocsolya csapkodással habzok,
rettegek, kivetetté, hogy
engem is kivetkőzötté dob a cent,
munkaétlen, munkaszomjan,
még füge sincs, még mutatva sincs

osztozom a csigákkal, a házak alatt,
csúszkálok, őrült mániák a barátaim,
számolok, kiszámolok, egytől a végtelenbe,
így van csak jövőm, célom

rólam, … rólam, önarcképhez sem találok
egy pohárnyi vizet, már hallom,
sohasem hallom, izgága álmom, így
sivataggá lesz világom, benned, Istenem

(2013.)