Lapozgatás

díszkötésemmel bőgtem rést e világra,
tisztán, befogadásra,
áldásból, ide közéjük férni

még hétrétegű,
eredeti mintázatommal
perceg a már szú rágta időm

pereg, le, azóta hallgatom, halogatom,
cserzi magát,
pektinjeit bontja, fehéríti, csontjaimra

nem festtetem, hennával, ópiummal,
nem tetováltatom álarccá,
így könnyebben olvadok majd a fénybe

görcsöt minden fába, fel ne nőhessen,
keresztté, koronává, … emberré, az égig,
… láttam és látom, ezért bőgtem, és kiáltok

felmutattam az áldásért, pirkadásom,
rám mosolyok születettek, bennük,
a ragyogásért, … magukban nem látják

azóta is csak kiabálnak, mutogatnak, másra:
„… mert bűnösök vagytok”,
és a miértet harangokká szülik, ne halljuk

érzem, végül hasítékot fog vágni undorom,
a fehér özönhöz a vaksötétbe, itt,
e világ gerinctelen kötéseit omlasztva

(2013.)