Magjaim között

mert nem láttam,
hátra,
miért kellene bennem,
rohantam fel,
magjaim közé
a többteremben,
és vetettem magamba,
magam

néha találkozhatnánk,
szóltam, … jó,
… találkozzunk,
figyelj, mind, mind,
gondoltam,
és az idő hullik,
csak szór a semmibe

találkozok,
magból maggá,
osztott léteim,
csak víziótok testem,
mint hologram
csúsznak tereim

ilyenkor egybe,
szét, ez Egy játék,
valami heterogén azonos,
egy térhólyag,
mert zárka lenne a más

mindannyi a magam,
mert előre sem láttam
magjaim között,
mert nincs,
az egymagam,
az origo,
nem darabol idő,
a kezdet nem ő

az Én csak térül,
képem fordul, él,
a kívül is belül

a néha önmagába görbül