Még nem válaszoltam

el nem mondott soraim szövik
naponta öledbe álarcomat,
mögötte kitépett gondolatok, fércük
sem jelent varrást, vázlatok,
nyomtalanná simogat a futóhomok,
a holdfény hanggá porzik,
elszabott képpé,
ciklikus vonyításunk imádja tele,
visszereinket gombolyítjuk,
mielőtt meghalunk, kitaláljunk,
salakot hevítünk, és fújjuk az ömlenyt
szálakká tört gyöngyeinkért

üveggyapot-angyalhaj, kisgömbőc,
mézeskalácsház, vasorrú bábával,
ördögi mesék, hogy ne háborúzzunk

satupofák remegnek kockacukorért,
gyűlöletük mind kiadták,
de újból töltenek, és papírra préselnek

kérdi minden kődarab és fa, hova
múltak az évek, lassan felérek,
és fejtetőmről az örök hóba kapaszkodva
nézek, bámulom szédülésem,
repülnék, érzem, akarom,
olvadékom kitörésekké válik, és mos,
foltjaim viharba keverik a fluxusokat,
embereket ijesztgetni, itt a vég

lavina görget, talán haza találok,
gondolataim vesszőfutása meztelenné,
völgykatlanod visszhanggá hívogat,
… kérdésed bennem még választ keres

(2009.)