Megint

 
Add nekem a tavaszt! Add!
Megint!

Vörösét a sötétbe szóró rózsa
horgolja keretbe. Fejfáddá.
Még int az orgona is.

Add nekem a kezed!
Megint.

Ne! Ne rángassalak vissza!
Isten megint. Vigyázzak.
Hisz már kértem, tőle téged,
a fénybe életre.

Mindenre, mit nem tudok én.
Időtlen.

Megint, és megint,
hisz Te tudod, már hanyadik életed
dagonyáztad itt köztünk,
karmáidat nyomtalanná
színezni Nirvánád felé.

Megint.
Megint én integettem utánad.
… és fiaink.

*

Nemrég adventi gyertyafényből
igyekezett Anyám,
Apámmal új együttállásra,
Kereszt születését világítani.

Útja beteljesedett.

*

Én meg folytatom azt a néhány lépést,
amit Apám nyomain teszek,
mert ő fiatalabb volt, ameddig volt,
és művét, álmait befejezem.

Megint.

(2010.)