Messziről

Vendég. Déjà vue. Ösztön.
Rátölti magát a székre. Mindenhová.
Bemutatkozott. A Teremtő.
Az igazi első, a nulladik. Az első előtti.
Lehet, a mínusz egyedik.
Mindegy. A Kis bummkori.
(Virtuális depresszió. Igen. Nem.)

A program kérdés-felelet folyamat.
Elemeire hullik. Újra definiál.
Léte vallássá kérdezi új istenét.
Új absztrakcióvá. Agykristály.

Istene vérét küldte, váltója leszel.
Sziszegi:  hidd el.

Prófétákat keres.
Hitelteleneket, kamat, stb. nélkül.
Költekezzenek.
Vére korlát sohase legyen.
Templomot akar.
Falába az összes embert.
Viszonya túl profán e világgal.

Értetlenkedő, nyikorgó a padló,
hogy nem erre méretezték.
Ebből trónszék lesz.

A padozat ugyan beton. Vasalt.
De a men(n)yezet?

Bocs-kotty, de szerep:  kik a hívők?

A földhöz ragadtak bámulnak.
Ámulnak az akváriumból.
Nem irígyek. Csillog a kígyó.
Éjjel-nappal új szeminárium.
(Repp, hip-hop, ha emészted.Fiú.)
A vízben. A tiétek.

De szerintük technikai falt. Alma.
Ez értelmetlen örök élet, ha az.
Mint a szilícium alapú.
Az színes, bucok, dűne és mi más.
(Talán hitté válna a globális vasalás.)

Bocs-kotty, de szerep:  na, kik a hívők?

Hang:   Az akváriumból. Ha kijöhetnek.

Bocs-kotty:  „…Maradjon meg az én Uram,
Világ tőle féljen…”*

*forrás: Ómagyar Mária-siralom

(2008.)