Napló

A semmiből piszkálom a holnapot.
Csak vergődik felém. Menekülne.
Pedig ő is látni akar.
Forgolódik a Föld, keresgéli helyét.
Bosszankodik.
Koordinátákat vág hozzám. Bámuljam
az eget, ott van a holnap.
Mint egy Nap körüli metro megálló.

Az előző stop pillanat elsüllyedt.
Ugyanúgy, mint milliárd évek óta.
Nincs is múlt, csak rögeszmék.
Emlékezz kettős spiráloddá csavarodott.
Kígyó. Alma. Ő lesz a fék.
Dobszóra táncol, dobra ver, figyelj.

A tegnap fénysebbel feketedik.
Csillagja nincs.
Előlépett. Hallottam, ahogy zsilipelt.
Én csak lassabban követhetem.
Már rég nincs, mire rámszakad.
Genetikája halmazok elmélete.
Pillanata a mindig. A most.
Nincs párja, nincs neme.
Utóbb ő a holnap történése. A semmibe.

Csak vizionálok. Idő. Fogócska.
Visszafordulok, még lássam pulzusát.
Mégis, miről írjak néhány sort?
Ma.

(2008.)