Örvény

a sziklák aszalódnak, kövekké,
mángorlásuk farag,
fészkelődnek,
vasúti talpfák alatt

bújtak volna még az ember elöl,
de a program, utazni, utazni,
ezért születnek, mállani

erózió és erotika,
nemtelen csiszolják egymást

mint vezetékeid homokja
és bomlásból épülő veseköved,
foltosra erezettek,
a feketétől a fehérből bomlottig,
folyón lebegni,
lezuhanni a tengerig,
kész mazochista álom

közben drapp, barnásvörös,
és még mimennyi orgia
lángol, élez, vág,
és políroz nincsen kételyt,
hogy egy a cél

az emberek szellemi szecskája
közéjük penészedik,
azok álma partokba kövül,
és mederbe torolják a víz
nem kívánt tobzódását,
más részük a parti zöldbe
gabalyodva komposzttá vegetál

az utazók csak tovább, tovább,
teremtés mítoszuk
monoton sodra a reinkarnáció,
tudva, hogy a sok millió kilométer
időtlenség után habzó víz
és tűz tarajokon
ugrálhatnak, futhatnak fövenyre,
irdatlan mélységek szájréseibe

utoljára milliárdnyi éve,
hogy jártak anyjuknál,
mama magma, magma mama,
izzó összeolvadás,
fortyan a végtelen, a folyam,
örvény a születésbe az átmúlás,
Vulkánusz ítéli a feltámadást

 
(2008.)