Pár dúc nyom

          buzog a zongora, skáláz, ha az

csillag ropogott, ágaskodott, egy,
koronára lesett, tizenkét csillanós,
és lett, ágról ágra pöffesz, fehér,
de törpe, hovatovanova helyett

          mars zörög az úton, szárnyalgat

két ütemű diadalív alteregó,
un i ós h ős, Nibirura várva,
pikkelyes almára,
an un naki, apo kali psz is, … az
x-edik birodalom is manna hókusz

          végy két tojást, a többi a pókusz

lehet, a huszonnégy szekérnyi ős
csillogást lopó ott, régóta retteg

          trillákat hoz a felhő, alkony vértjén

mária-korona fénye a holnap is,
három emeletnyi gondolat,
színét veszti az egét festő lobogó,
és potyognak a hamis jelek

         a mag hallik át a rég zizegő sóhaján

ágas-bogason gyertyák lobbja-tánca,
fenn, tartva éji eget, a Nap helyet

          polarizált fényben látszom én is

korona illik fogas kérdésekre, … Ré,
tedd fel, és pislognak is a visszhangok,
fel-fel, hullámzásuk morajlik

          vibrál a száradás árkában a lesz

(2012.)