Pillantás

félbemetszett szemhéjam nyitogat
pislogó ablakot Földre, mennybe,
a Vénuszra, ha kérdi
az est és a hajnal,
mi a szerelem közöttünk,
és mi lett jövendőnk a mesében

szempilláid, mint bárányfelhők,
nézem, érzem, ahogy leporolják és én
mesébe fonom, tündérek közé
a lobbanást, ne félj ott fenn,
megtalállak,
a pipacs világot is,
hogy felvigyem majd, ékszereddé

minden pillanatunk tavaszi szellő,
friss virág és friss szántású föld illata