Pusztán, rebbenések

Görccsé visszatört gondolatok, benne
ütőerem. Gyűrűim közepén, nyomokban.
Világok járnak át rajtam.
Felettem. Jelzéstelen.
Pedig megszólítanak. Egy szavuk is sok.

Egy szilánk a csonk. A fel sem jött nap bukott le.
Vöröslő jóslatok. Selymük réggé szakadt.

Kérgem túlburjánzott. Hegessé titkaim.
Éjszakákon át. Kacsok szövik a
kakas hajnalát kottasorokra. Távolról üzen.
Nincs szünet.

… és az idegen. Taraja a tetőre ugrott. Mutáns.
A Nap mutánsa.
Vödröket, fecskendőt és pánikot tülköl össze.
Látni innen is.  … Mondják.
Pusztán panoráma.

Dög unalom. Nyúlnak a napok.
Kopírozott itató vályúkban lötyög a szomj.
Békaparadicsom, bona-bona és grafika. Idill.

Felszállt, remegett és elégett. Nincs délibáb.
Se időben, se térben.

Kérdéses, voltak-e ezek egyáltalán.

Az út hátán vagyok a púp.
A hova-hova.

Ühüm lesz a vacsora. Asszony híján.

(2009.)