Talán malacom lesz

Karácsonykor lesznek kismalacaim.
Gyűjtöm őket. Szavak. Perselyben.
Érzem füstölt ízüket. Hidegen füstölt.
Meleg füstben tartósított. Csodák.
Ízük más és más. Kezdenek szóba
állni velem.
Meg azt az izét is, tudod, szurkál,
viszket tőle a minden. Amit a fákra
dobálnak. Üveghaj.
Olvadt üveg szélvihar kóca.
A fenébe, hogy mamát kinevettem,
mondjad csak, mondjad.
Megszórják majd csillagokkal.
Játék a tűzzel.
Kobra fújja irdatlan hangú furulyáját.
Bűvöl. Két oktávon sziszeg a társa.
Sorokban törtetünk kígyókká.
Csörgő is akad. Valamelyiknek farkán.
Koncert. Hallgatásba süllyed a szőnyeg.
Jön az angyal és dúskál. Hülyeségeink
álcázzák faragatlan tükörképünket.

Szó sem lehet árulásról. Ingyen osztás.
Egy tálából cseresznyézünk éjfélig.
Addig perselyezek agytekervényeim között.

Nincs kerités. Nincs kolbász. Nincs malac.

Tán talán. Esetleg dagonya.

(2009.10.19.)