Tán garabonciás

miért dörög az ég, miért izzik fel,
süt a Nap, világol a Hold,
jajong a szél, susog a nád képleteket,
ütemet, ütemtelent, szít tüzet,
és terít hangom ünnepet a víztükörre

pedig csak múzsám verheti ablakom
… ébredj, ébredj, révület vár,
lebegni a táj buborékjain, lobogni
cseppekből szíveket, meditálj
a csillagok között, és keresd kereszted

kértem utóbb Apollón múzsáját szóra,
miért kutatok szerelmem után
e poros térgyöngyben, sorsnyi időben,
és írok róla képeket, meséket,
flörtölő rigmusokat, igazakat

… és válasza fejemre mutatott,
ott belül hangokból épül a színek háza,
világaim, … közülük halljam, és vigyem
vörös rózsáim közé a tulipánt

koponyám alatt akusztikus nyalábok
úsznak a pillanat színét láttatni,
és gyermeki tapsok teremtik a zenét

érzem, hogy minden lény egy közös
nyelven érti üzeneteim buborék tereimben,
játékom tán garabonciás, … az Istentől,
… és néha dalaim ráncai a zenitről
álmomban költővé festenek

(2011.)