Társad a lom

Az elfüggönyözött években
de sokszor nem tudtam,
merről fúj a szél.
Mindenhonnan. A hideg rázott.
Körbelestem és begomboltam,
vissza a már görcsölőt.
Választhattam, melyik legyen vizes.
Homlokom vagy nadrágszáram.

Csomó a csomón. Örök sláger.
A fényes szelek sem hagynak.
Majd szélcsendben kibuggyanok.

Ma is figyelek. Középen megyek,
így elférnek a két oldalamon.
Tőlem elhajolhatnak jobbra, balra.
A megosztó vagyok. A választó.
Csak kétoldali barátaim vannak.
Töltetlenek. Ilyen tüdőgyulladással
élni. Esély sincs. Az egyenlő.
Az egyik oldal mindig gyulladtabb.
Csak meg ne fázzak.

Maradok. Osztok. Választok.
Adomkapom a bankot. Kapitaly.
A mintha. Lejátszás.
Mindig  vesztek.
Még megítélnek. Felfüggesztve.
Kiszállni nem lehet.
… El?  … Hittel?

A közép csak fültövön gyullad.
Felszúrnak. Talán. Szétfolyok.

(2008.)