Tavaszra váráshoz

ablakokból csal könnyeket a  nyárvég,
ámorvillám csokrokat locsol, fest
a váltó vihar, szél söpri a forróságot,
a végre készülnek levelek, szírmok,
hullik a sóhaj, a szerelem csalinkázik,
a fák, bokrok között vallott,
a milliárdnyi, a hangokkal színezettek,
a partokon hídpillérekké párosultak,
az útjukat lesők az alkonyi és éji 
egek alatt, a csillag ékezeteken
barangolva, bordulva majd őszbe
a végtelen világló porok ösvényein

ajtók csukódnak, majd ablakok,
… talán mégsem egynyáriak, …talán,
képek égnek emlékek közé

(2011.)