Tévelygés

… és elszabadul az indulat,
a lárma,
kéjkacaj,
kiszúrt szivárványfolt
vakul villanásba

csattannak ajtók és ablakok,
csörren az üveg és pokol,
a néma kurjant, hiszi,
csapkod a visszhang

egy nyílás zsákutcát húzott rá,
begombolta,
nincs hang

a forrás szemén
már minden hulláma kibuggyant,
és zenit tetején a délibáb ebéd,
de nem hív az asztalhoz lant,
cizellált szürkeagy, nagyharang

a harangkötél
önkezűektől becstelen

Isten háza hangtalan,
oda Egy a kapu,
a csengő csend,
ha nyitják emberbe aszalt
ösvények,
sóhajokat nyelnek, vernek

útjelzőket 

visszafelé
hegyes amplitudók ütnek ritmust,
dinamikus szögkerítések,
keresztesek, …
zsúfolással nő a frekvencia,
de a fületlen lélek üres,
hogy hol van, már azt se tudja

süket, hívták, már elszakadna

ne közelíts,
ne,
kiált, artikulátlan, és lép,
vissza, a néma,
vissza, mert süket fülekre talált,

visszalép a vak is

… és dögkútba zuhant a lant

a tükröket csend takarja,
… egy hullámtörő torok sem akad