Til - la

(József Attila: „Tavaszi ének”-éhez)

kong - bong a harang,
dúrban zengi, …Már-…ta, …Már-…ta,
eddig nem is hallottad,
nem, pedig neked szólt, Attila,
hiszen erről kezdtél álmodni,
kongott, bongott a dal,
…Már -…ta, …Már-…ta, …Már-…ta

kong - bong, kong - bong,
már ébren is, érted, álmodért, Attila,
… reggel, … délben, … este,
viszi a tavaszi szél, viszi,
hallja hetedhét határon túl is mindenki,
… csak Márta nem ! … csak Márta nem !
…Már -…ta, …Már-…ta, …Már-…ta

itt a tavasz !  megjött ! …Már-…ta! …Már-…ta !
itt a tavasz, s Te hol maradsz,
a harang érted szól, Attila maga: …
… hívlak, haranggal, hát gyere a tavaszba,
kong-bong, kong-bong, …Már-…ta,
zsibong a vér, Már-tá-ért, Már-tá-ért,
a harangjátékba öntött sóvárgásért

de nem jön és nem, …de miért ?!
pedig tudja, én szólok a harangból,
már mióta, mióta, … áh !  állj !  állj !  ne !
ne zúgjak már, ne kongjak,
ne bömböljem, hogy Márta szeress !
… magamból hiába is öntöttem harangot,
nem jön és nem ! … hát …csön-det !

csöndet ! … ereszd el a kötelet,
… ne szóljak többé, Márta se bongjon,
szerelmem e világon a semmibe kongott,
… talán szebben szól a lélekharang,
hallom is, … kísérőt a halál nekem citeráz,
… hát hallja csak a világ, csak hallja:
…Til - la, …Til -la, …Til - la …

(2005.)