Tűnődés

kivénültem a sorok közül, végüknél
fogva rázom porukat porrá,
vissza kéne fordulni, vissza, ide-oda

keresem a rég hajnalaimat,
fázok, visznek az erek,
… én mindig zabos voltam, most is,
gyötör az ugyanaz-ugyanazok,
… füves nem voltam, repültem csak

meséim táltoskodtak, pejkókká, és
sárkányokkal táncolnak le az égről
még ma is, ha sóhajtok,
… sors, garatra felöntve, őröl az állatöv

látni, látni, és hallani, nem hallgatni,
… a zab(o)lát, és a kengyelt gyűlöltem,
szőrén senki fölém nem mert,
azt hiszem, gondolom, tükörből

izgalom, bánat túlhevített könnygőzei,
láthatatlan felhőkbe gyűlnek, már
nem sajdul rideg zajba a szemgolyóm,
nem, csak a fejsze hasogat szilánkokká

mindent, ami hallható, és érzés,
ami szivárványhártya

kezed simogatása csúszik kezembe,
gondolataid zsengéi, bolyhai,
el nem engedem, tüzét babusgatom

igen, ma is, a majdan álmosodó parázsig

majd ráfújok óvatosan, … lobbanj, pattogj,
és beszélek rólad,  neki, a fényedbe,
villanásai bókolnak feléd, nézz le, ide

lássad a liget fáit, a domb virágait,
minden tavasszal neked nyílnak, neked,
hidak nyílnak eléd, aranyból, ezüstből,
… még most is,
de vissza ne fordulj, örök esthajnal

(2012.)