Új bekezdés

elvadult teremburák, beszakadva
törni, ugarrá, magyart, közülük
a felmagzottak átfestett álarcok,
megint, a gazok, a szikes repeszek,
megbuggyan, már elfullad a hang,
kiszáradt a már posvány is,
gyümölcse új meddő és salak

állok,  szemben dombsorok,
más dimenziókból zene kúszik,
felém, vérből fehérré vakít,
viselem, gyönyörű, a Nap,
alatta párája lebeg, jön, jön

újabb szutyogások és gázok,
ez csak lidérc, súgd, Istenem,
a csak aratók szaporodnak,
árnyékunkat tapossák, szívják,
nyulak, szétrágják a rügyeket is,
a gyökereket, írnak, sötétítenek, 
tapasztanak, ki még én se bújjak

hevülő képek, színek, fények,
ezerfelé rajzok, minden képpont
sokasodjon, mind a látomássá,
van és lesz még élet, lesz,
kígyózik a fáról virágba bomlása

naplementém a Nap felkeltébe
olvad a horizont újabb körjátékán,
és írok, írok, talán festek is, ne csak
délibábok táncvilága várjon a zeniten