Új bor hajnalán

maradék eszem iszom dínom,

várom időtlen díno pajtásom,

aszfaltról és autóbűzről, hangzavarról

énekelek, és ember szabású aljasságról,

érik, érik a trágya, hegyekké

motyog az öreg idő, térré görnyed,

ő is a tavaszt várja, hallgatok rá,

új korrá révülök a hullámok felett,

fodrokat vetek, álmaimból vissza

a parti kavicsok terelgetnek

madarak csicseregnek, füttyögnek,

langy fényben, nyárról, útról,

tényleg, minek a szó, hacsak hangutánzó

... és mindeközben mint gondolat,

hullámaimon haladok, terjedek

(2013.)