Utazás közbeni gondolások

frekvenciák káosza gyötör, … fáj
a tehetetlenség, mint kovakő
a szikrát, időmet fel nem gyújthatom

fekete lyuk szippant be, kifordít,
lim-lomjaim elemeikre bomlanak,
… és fehér lyukká lő ki,
a teremtés éppen létté növő oldalára

közben utolsó titkaim is kipotyognak,
mint zsebeimből a fillérek mosás előtt,
a terítéken villognak, sisteregnek

folyó gyűszűk végtelen tánca,
a gyűrűk közepén

bim-bam lüktetés, lüktetés,
a tengely torkokon ünnepi
gamma-buborék masnikkal,
… és sötét angyalcsikorgás

én meg gigászi amplitúdókat írok le,
oda-vissza és oda vissza,
szinte félisteni mersszel,
… persze már testetlen, portalan

a mindenség kulcslyukait áthasítva
hol egyszerre mindből minden irányba,
hol azokból váltogatva robbanok ki,
… talán génjeimben kódolt
 
ösvényeimen ez játék a tündérekkel
a szellemi útvesztők látására,
mint Sargasso szélcsendjében
a továbbúszó gondolatra várás

utamat újabb kőjelek húzzák magukhoz,
tovább és tovább,
közben eltűnéseimről álmodom,
hol és miért, … és miért én

mantra zümmög-zuzog az avarból,
számolgatom a virágporom szemeit,
mind-mind útra vágynak,
mielőtt a világ a semmit kilyukasztaná

szél fújja mandaláimat az égre,
a bámésznak csak sárkányok,
a bárányok fáznak, …
meleg színeket, mert zeniten a jégcsap

(2011.)