Várlak

várlak, lelkem kapujába rótt
igéid irracionális pontján,
ahol belépsz e világba,
Boldogasszony öléből,
arcom közepében, Egyként

útkaparó leszek, gazokat
gyökerestől, és sóval szórom
helyüket, soha ki ne nőhessenek
a mindenség egyetlen
teremtett pontján sem

árnyék ne születhessen a szóból,
csak az egy fény,
és forrásai bennünk sokasodjanak
világot láttatni, emberré tenni
minden testté szépülő szellemet