Végek között

a pólusváltás, át és fel, le,
jó és rossz váltóláza,
a sehonnan és sehova,
aggaszt, bizony, csak élhetjük,
hamis tétekkel játsszák velünk

a nem tér nem időbe váltások
csak ugráló gyerekségek,
sakktábláink lóugrásai,
fénysebesség se kell,
húr, hurok, és dimenziók játéka
a hipp-hopp

szabadságfokunk most is nulla

itt meg utóbb mindenki Pállá
fordulna, másik pillanattá,
morzsolni semmivé a voltat,
az örvények felfordulnak,
gyomorbántalmak,
talán a gravitáció hullámai
tarajosodnak sistergésekké
a robajok, ropogások csúcsain

miért kell együtt bomlanunk

a fehér feketébe hull,
igen és nem visszájára zuhan,
halál válik születéssé,
talán az éter megment,
vagy át az egy dimenzióba

aum, ... aum, ... aum, ... aum

a lélek kaput vigyázd Istenem,
kérünk, ne mozduljon,
hogy ide le és hazataláljunk,
ne tévelyegjünk, bolyongjunk
a hamis világosságok között