Virág aszalás közben

szélvölgy aljára  kavargott
tejfelhőből vert belém a gondolat

a szál rózsa volt az oka

vessző-inak, suhogás a zihák közé,
ádámcsutkán játszó krákogás
ütött hordónyi kongást,
csörömpölésre lábasokat,
akarat vívódott végig a konyhán,
fedők csitt-csitt féke veszékelt

… és mégis csönd ült az ablakba,
integetett, csak integetett, …de miért

elsunnyogott az értés, az értetlen,
… az emberség pedig meg se szólalt

szalagon hangolt jelek, le vagy fel,
fejtetlen, kulcsom kidobta a világból,
menekülés a korom elöl

kurrog a szusz az ablakomban,
még mindig, csak bámul, néz,
homlokomra szellőcsók, hűtőmágnes,
… és írok, csak írok,
izzik a parázs, szalonnámról serceg

bárányokká fodrozódok a horizontról,
tarajom kering a világ-tányérban,
… már nem, habozom, nem, habzom

itt

a szál rózsa volt mégis az oka

(2011.)